Bezár
Maria Teresa de Filippis volt az úttörő, ha a Formula–1 női sofőrjeit nézzük. Az olasz autó versenyzőnő a Formula–1-es világbajnokság első női versenyzője volt, aki az 1958-as monacói nagydíjon debütált. 1958-ban és 1959-ben összesen öt világbajnoki Formula–1-es versenyen vett részt.
Számottevő sikereket nem ért el, hacsak azt fel nem írjuk a számlájára, hogy bekerült egy teljesen férfiak uralta sportágba. Végül az 195es monacói futam volt pályafutása utolsó világbajnoki versenye.Utána egészen 1974-ig nem szerepelt női sofőr, más néven pilóta, sportban.
Őt követte Lella Lombardi volt az, aki rajthoz állhatott. A hölgy legjobb eredménye egy 6. hely 1975-ös Spanyol nagydíjon.
Az ő nevét azért érdemes megjegyezni, mert az egyetlen női sofőr, aki pontot szerzett a Forma1-ben.
De azért említsünk meg jó pár nevet, akik aktívan részt vettek vagy vesznek ma is a női autóversenyzésben és ott próbálnak meg érvényesülni, karriertépíteni. Divina Galica, Desiré Wilson, Giovanni Amati, Maria De Villota, Susie Wolff, Sarah
Fisher, Katherine Legge, Simona de Silvestro, Tatiana Calderón, Carmen Jorda. Ismerős valamelyikük neve?
Ha pedig magyar neveket kell sorolni, akkor szintén jó pár női sofőr eszünkbe jut, bár nem kifejezetten Forma 1-es példában gondolkodva. A legsikeresebb magyar női autóversenyző, Bús Edina volt kis hazánkban, aki tíz év után szállt ki az autóversenyzésből, személyes okokra hivatkozva.
A legfiatalabb női sofőr manapság, akitől hangos a sajtó, jelenleg Keszthelyi Vivien. Vivi 13 évesen ismerkedett meg az autók által nyújtott sebességmámorral és a versenyzéssel, az autósporttal. Egy évvel később állt rajthoz, hogy a profik világában próbálja ki magát. Rá még érdemes lesz figyelni, nagy dolgokat vihet végbe és öregbítheti a női autóversenyzés hírnevét.
